|
HAMUPIPőKE
Élt egyszer egy kis városban
Meseország közepén
Egy ember meg a kislánya
A gettónak peremén.
Özvegy volt már az emberünk
De nem bírt az magával,
Nem tudta hogy mit is kezdjen
Ágaskodó f.szával.
Gondolt egyet szerencsétlen,
Meg is nősült hamarost,
El is vett hát egy ribancot
Romlottat, de takarost.
Volt már annak két leánya,
Kitől lettek, ki tudja?
Nem tudta azt senki se, hogy
Ki azoknak az apja.
Ez a két lány úgy utálta
Szegény kicsi kislánykát,
Mert irigyelték ők nagyon
Hamvas szűz kis p.náját.
Nem járt abba még sose f@sz, De még sepűnyél se tán, Szűk volt, s ezért haragudott A két széjjelb.ott lány.
Kiknek már a p.csájába
Harangozni lehetett,
Több f.szt fogtak mint kilincset,
És sok sp.rmát lenyeltek.
Egyszer a kislányka apja
Félrekefélt cselesen,
Écet kapott és meg is halt,
Eltemették sebtiben.
A mostoha ott dühöngött
A lányai rinyáltak,
Mi legyen ezzel a döggel,
Itt már mégse maradhat.
Ne dobjál ki drága mama,
Sírdogált a kisleány
Éhenhalok, szomjanhalok
Odakint én az utcán.
Hülye p*csa, takarítsál,
Mondták neki dühösen,
Fölösleges fürdened is,
Maradj csak így büdösen.
Hamupipőkének fogunk
Hívni ezentúl téged,
Takarodjál a konyhába,
Ne is lássuk a képed!
Házicseléd lett belőle,
Egész nap takarított,
Este a hamuba ülve
Sírdogálva masztizott.
Egy szép nap a két kis k.rva
Így szólt hozzá hirtelen:
Mosd ki a legjobb ruhánkat,
Vasald is ki iziben!
Este megyünk a diszkóba,
Ott lesz Lakatos Gazsi,
ő a legrajosabb csávó
Feleségét keresi.
Lukszusvillában lakik az,
Vastag tárca zsebébe,
Fuksz villog a nyakába és
Mercikulcs a kezébe.
Aki őt meg tudja fogni
Szerencséjét meglelte,
Gondja annak nem lesz soha
Többet az életibe.
Enyém lesz a Gazsi! - mondta
Az egyik mostoha lány.
Nem a tiéd! - szólt a másik,
És vágták egymást pofán.
Hamupipő p.ncikája
Megremegett csendesen,
Bárcsak a gazsi lehetne
Nagypélójú kedvesem!
Elmennék én a diszkóba
De nincsen hozzá ruhám,
Büdös vagyok és mosdatlan,
Legyek köpik be p.nám.
Hamupipő sírdogálva
Vasalta a ruhákat,
De nem érdekelt senkit sem,
Hogy miért vág pofákat.
A két lány és ribanc anyjuk
Elmentek a diszkóba,
Reménykedett a vén nő is,
Hátha akad pélója.
Hamupipő ezek után
Kiszökött az utcára,
Árulni kezdte a testét,
Keresett pénzt ruhára.
Megd.gta őt vagy tíz férfi,
De lehet hogy húsz is volt,
Hamupipő teli zsebbel
A plázába gyalogolt
Vett magának neccharisnyát,
Miniszoknyát, combcsizmát,
A fodrász meg megcsinálta
Megtetvesedett haját.
El is ment hát a diszkóba,
Táncolni kezdett legott,
Egy pár csávó leitatta,
Iszonyúan berúgott.
Ledobálta a cuccait,
Az asztalra felugrott,
Minden póknak állt a farka,
Olyan sztriptízt lenyomott.
Meglátta Lakatos Gazsi
Így szólt hozzá izibe:
Te leszel biz az én csajom,
Menjetek a g.cibe!
Elhajtotta a sok luvnyát
Aki neki vonaglott,
Felkapta hamupipőkét,
Mercije felé futott.
Beparázott Hamupipő:
Mit fog szólni mostohám?
Ha megtudja, hogy itt dugok
Széjjelveri a pofám.
El is kezdett ő szaladni,
De nem bírt a csizmába,
Hülye csizma, kurv@ anyád,
Eldobta a p.csába.
Úgy elszaladt, hogy a Gazsi Bottal üthette nyomát, Állt a f@sza, káromkodott, És meglátta a csizmát.
- Eme csizmának gazdáját Keressétek azonnal, Meg akarom rögtön d.gni, Nem bírok a f@szommal.
Felpróbálták hát a csizmát Minden bige lábára, Gazsi már jeges pakolást Rakott rá a f@rkára.
Elmentek ők minden házba
Ahol lányok lakhattak,
Így esett, hogy Pipőkéék
Házára ráakadtak.
Csak Hamupipőre volt jó Az ormótlan combcsizma, őt elvitték, a két lányt meg Kib@szták a sarokra.
Óriási lagzit csaptak,
Nászéjszakán keféltek,
Gazsi azóta is dugja,
Ha még meg nem dögöltek.
HÓFEHÉRKE
Valahol a nagyvilágban, nem tudom, hogy merre már,
Élt egy király gazdagságban, övé volt a sziklavár.
Sziklavárban szüleivel Hófehérke éldegélt,
Szép volt nagyon, húsz is elmúlt, és eddig még nem kefélt.
Formás melle, kerek segge sok férfit elcsábított,
P*ncijának erős szaga sokat el is kábított.
Szülei már vének voltak, fehér arcuk patyolat,
Egy szép napon el is hulltak, mint falról a vakolat.
Mostohája vigyázott rá ezek után egyedül,
Kicsi seggét el is verte egyszer-kétszer cefetül.
- Úgy viselkedj, te kis ringyó hogy az tetsszen énnekem,
Vagy különben menj a francba, s nyaljad meg a végbelem.
Mit tehetett Hófehérke, fogta a kis holmiját,
S azon nyomban el is húzta dagadtra vert p*niját.
Messze ment és árva volt már, mint a mezők verebe,
Senki sem szólt már utána: - Szép kis k*rva gyere be!
Sokat fázott, éhezett is, ha elfáradt lecsücsült,
Fűben aludt, holdfény mellett, szarvasokkal k*zösült.
Egy szép napon elérkezett a kis törpék házába, Lóf@sz lógott fönn a falon, liliom a vázába'.
Főzött, mosott, takarított, evett, ivott, jót b@szott, Igaz, csak a seprűnyéllel, mert jobb rudat nem kapott.
Seprűnyél a p*csájában, csak kifele kandikált,
Hófehérke nagy fáradtan törpeágyban szundikált.
Közben a kis törpebánya szépen lassan kiürült,
Hét kis törpe csillék mellől a kocsmába települt.
Nem tököltek, hanem ittak, még az ég is kiderült,
Hajnal felé hét kis törpe egyre jobban kimerült.
- Jól van fiúk, menjünk haza! - szólt az egyik, s fizetett.
A másiknak hányni kellett, így előre sietett.
Haza aztán a hét törpe álmodozva érkezett.
- Ilyen részeg nem lehetek, vagy a sör volt mérgezett?
- Ki evett a tányéromból? - Poharamból ki ivott?
- Ki használta villácskámat? - Bilikémbe ki fosott?
- Ki mosta meg vödröcskémben összefosott tenyerét?
- Ki törölte kendőcskémbe szaros segge peremét?
- Csak én voltam, kicsi törpék, mérgesek ne legyetek!
Kész az ebéd, finom papi, gyertek gyorsan, egyetek!
Evés után jóllakottan, simogatták hasukat, Hófehérke egymás után szopta le a f@szukat.
- Maradj nálunk Hófehérke, hogyha tetszik itt neked,
Nappal főzöl, este pedig k*rjuk majd a seggedet.
Enni, inni kapsz majd tőlünk amikor csak éhezel,
Szalma is van istállónkban hogyha néha vérezel.
- Tudor vagyok - szólt az egyik, s tudós módra köhögött,
- Én meg Vidor - mondta másik, és egyre csak röhögött.
- Szende vagyok, Hófehérke, szaros farkam kicsi bojt.
Hapci törpe nem szólt semmit, nyála-taknya egybefolyt.
- Kuka vagyok, mert nem szólok, akkor is csak hazudnék.
- Én meg Szundi, ez a nevem, mert mindig csak aludnék.
Morgó maradt utoljára, zord pofával mekegett,
Meg is ijedt Hófehérke, p*ncikája remegett.
Mostohája ez időben rosszban törte seggfejét,
Egyik este szobájában megkérdezte a tükrét.
- Tükröm, tükröm, gondolkodjál, és mondd meg az igazat!
Kinek van a legjobb csöcse, férfi szeme kin akad?
- Drága úrnőm, két nagy tőgyed tehéné is lehetne,
Hófehérke melleihez segédnek se mehetne.
- Rohadt tükör, k*rva anyád! Összetörlek iziben.
Beledobta pisijébe, csörömpölt a biliben.
Másnap reggel műf@szt csinált, mit méregbe áztatott, Beöltözött koldusnőnek, s az erdőbe vágtatott.
Szép idő volt, a nap sütött, daloltak a madarak,
Hófehérke szétkúrt seggét süttette egy fa alatt.
Kiskert-kapu tárva-nyitva, gonosz banya belesett,
Végre megvan a kis k*rva, kit régóta keresett.
- Szép jó napot, drága lelkem! - Szép jó napot anyóka!
Mi szél hozta errefelé, mit rejteget batyuja?
- Szép nagy műf@szt hoztam neked, hogyha beleharapnál, Felszállnál a Mennyországba, talán ott is maradnál.
Itt van kedves, próbáld ki hát, olcsó áron megkapod,
Ha meguntad szopogatni, p*csádba is dughatod.
- Hét kis törpe bár azt mondta, hogy semmit sem vehetek,
Úgy gondolom, most az egyszer egy kivételt tehetek.
Ide vele öreganyám, úgyse kell az magának,
Elég egy szál bodzavessző összeaszott lyukának.
A mostoha gonosz terve így hát végre sikerült,
Hófehérke sápadt arccal a zöld fűben kiterült.
Balf@sz törpék hazaértek, káromkodtak eleget, Majd összedőlt a kicsi házuk, még a föld is remegett.
- Ki volt az a tetves állat, aki ilyet tehetett?
Hófehérke mostohája, az a r*ngyó lehetett.
- Cselekedjünk, pajtásaim, hulla itt nem maradhat,
Nagy a meleg, Hófehérke tán még ránk is rohadhat.
Borús arccal, lógó f@sszal cipelték a koporsót, - Jó lett volna - mondogatták - k*rni még egy utolsót.
Nagy hirtelen a semmiből egy királyfi ott terem.
- Engedjetek közelébe, míg a farkam kiverem.
De mikor a csodás p*na tárult hívón eléje, ő sem bírta azt megállni, hogy ne b@sszon beléje.
Hófehérke feje koppant, ahogy farkát belökte, Kicsi torka nagy ütéstől mérges műf@szt kiköpte.
Hófehérke pislog egyet, kicsi szíve újra jár.
Kipirult az orcácskája, egészséges k*rva már.
- Kis királyfi, Isten hozott, megmentetted életem!
Halából a te nőd leszek, magamat nem kéretem.
A királyfi esküvőjét hét határon mesélték, Most is b@ssza Hófehérkét, ha még ki nem herélték. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
