Juan Pablo Montoya 1975. Szeptember 20.-án született, Kolumbiában. Noha ma már jó kondiban van, korábban ráaggatták a fasírt vagy husi gúnynevet, súlyfeleslege miatt… Õ akkor azzal sem törõdött, mint késõbb, és azóta sem, semmivel, amit mondanak mások. Õt csak az érdekli, hogy gyors legyen. Mások véleménye semmiben sem számít, egy cseppet sem! Számára a közvélemény egy elhanyagolható és mellékes dolog. - Juan tipikusan az a versenyzõ, aki nagyon megosztja a közvéleményt, és akitõl nagyon sokat várnak.
Persze nem alaptalanul… A tengerentúl ugyanis, megnyert mindent, amit csak meg lehetett. (Volt például Cart bajnok, hogy csak egyet említsek a sok közül.) 2001.-ben eljött számára a nagy lehetõség. Európába jött versenyezni, méghozzá az F-1be. Sir. Frank Williams "kölcsönadta" a szenzációs tehetségnek tartott, és ekkor még nagyon fiatal Jenson Buttont, a Benetton Renaultnak (ma ez a gyári Renault) és így, Juan-Pablo kapott helyet, Ralf Schumacher mellett. A Williams istálló a BMW motorokkal megerõsítve nagyon erõs volt ekkortájt. De ezek a BMW motorok még nem voltak elég kiforrottak. Bizony nem egy versenyt adtak föl motorhiba miatt. - Mivelhogy ezek a motorhibák gyakran ismétlõdtek, (fõleg Juan autójában) kikiáltották motorgyilkosnak. Pedig szerintem (és ez csak magányvélemény) nem feltétlenül õ tehetett arról, hogy autója gyakran tönkre ment. Ennek ellenére jól sikerült ez az év az angol istálló számára. Ralf a bátyával harcolt, több versenyen keresztül, és a San Marino-i illetve Német versenyeken diadalmaskodott is. Juan-Pablo pedig, megszerezte elsõ gyõzelmét, Monzában! Itt még a Pole is az övé volt (és az ezt megelõzõ belga futamon is) és nagyon szép gyõzelmet aratott.
Ezen kívül volt még három második helye, egy negyedik és egy nyolcadik (akkoriban a nyolcadik még nem volt pontszerzõ). De ha az éves mérlegét egészében nézzük, akkor igencsak a negatív oldalra billen, ugyanis 11 alkalommal kiesett! - Viszont azt megmutatta a kétkedõknek, hogy bizony õ tényleg egy jó autóversenyzõ. Ha kell pokolian gyors, csak még nem igazán illeszkedett be a Forma-1 világába.
Ekkortájt a pályán és azon kívül is komolyabb vitái akadtak Ralf Schumacherrel, és ha jól tudom, kettejük közt azóta sem szent a béke, de legalább is nem puszi pajtások. - A 2002-es évad nem hozott sok izgalmat. 17 futamból 11-et Michael Schumacher nyert, Barrichello 3-at, Coulthard és Ralf Schumacher egyaránt egy-egy futamot nyert. De Juan sem tétlenkedett, volt több második és harmadik helye is, és "csak" négyszer esett ki. Így a képzeletbeli dobogó harmadik fokán végzett, ötven ponttal. - A 2003-as idény igazi izgalmakat hozott a hosszú egyeduralom után. Montoya két futamot is diadalmaskodni tudott, ebben a nagyon szoros versenyszezonban.
A Forma-1 ékköveként is emlegetett Monaco-t és a Német grand prixt tudta megnyerni. Három futamon kiesett ugyan, de még így is (ismét) a világbajnoki tabella harmadik helyén végzett, 82 ponttal. De szinte a legutolsó futamig meg volt az esélye a világbajnoki címre! A sors úgy hozta azonban, hogy a vb cím Kimi és Schumacher között dõlt el. A nagy világbajnok javára… Ami viszont külön érdekessége ennek a szezonnak, az, az, hogy Montoya még a szezon végén aláírt a McLaren Mercedeshez, de nem 2004-re, hanem 2005-re! - Így hát a 2004-es esztendõt úgy versenyezte végig a BMW Williams F-1 Team-nél, hogy mindenki tudta: jövõre McLarenes lesz. Ez azért volt különösen furcsa, mert általában ha egy pilóta idény végén átigazol egy másik csapathoz, akkor a csapata az utolsó futamain már nem szokta beavatni a bensõséges versenytitkokba. Juan pedig egy teljes évet versenyzett át úgy, hogy már máshová tartozott. Nem emlékszem már pontosan, de egyszer, valamikor egy sorozatos McLaren motorhiba sorozat közepén megkérdezte tõle a verseny után a hivatalos riporter, hogy nem bánja e, hogy a McLaren-hez szerzõdött? Õ pedig azt válaszolta, hogy nem. Pedig elég gyengén teljesített a McLaren, de õ bátran a jövõbe tekintett. De ennek ellenére viszonylag jól tudott teljesíteni.
Az évzáró Brazil nagydíjat meg is nyerte. De mindennek ellenére "csak" az ötödik helyen végzett az egyéni világbajnokságban, 58 ponttal. Mindösszesen EGY ponttal lemaradva a negyedik Fernando Alonso mögött. - Max Mosley az FIA elnöke, tovább folytatta már korábban megkezdett szabálymódosítási akcióit, és a 2005-ös idényben betiltatta a verseny közbeni gumicserét, illetve a motorokat csak két verseny hétvégenként engedte cserélni a csapatoknak. Ha valaki megszegte a motorcsere tilalmat a verseny és az idõmérõ edzés között, az 10 hellyel hátrébb került a rajtrácson.
Ezzel el is érkeztünk a 2005-ös évhez.M int már említettem, Montoya a McLaren Mercedes versenyzõje a finn Kimi Räikkönen mellett. Emlékszem az év elején, úgy Ausztrália és Malajzia körül a "nagy tudású" szakértõk még az is bátorkodták mondani, hogy ez a Kimi - Juan csapatfelállás olyan, mint egykor a Senna - Prost, szintén a McLarennél. Ebben az évben Michael Schumacher és a Ferrari (egyesek szerint a gumik miatt) nem tudott harcba szállni egyik világbajnoki címért sem. Így tehát nyitva maradt a bajnoki ajtó az "ifjoncok" számára. Amiért harcoltak is lelkesen, és idén a McLaren kimagaslóan a leggyorsabb autó a mezõnyben, csak hát ugyanilyen megbízhatatlan is. - Juan-Pablo egy nagyon vitatott sportsérülést szenvedett el, még bõven az idény elsõ felében. Õ azt állítja, hogy teniszezett, mások szerint cross motorozott (amit Ron Dennis nem engedne…). Az igaz tulajdonképpen ki sem derült, mindmáig. Lényeg a lényeg, eltörött (vagy talán "csak" megrepedt) a kulcscsontja, és így jó pár futamot kihagyni kényszerült. Az egyéni világbajnoki címére keresztet vethetett.
De az a visszatérését követõen kiderült, hogy ezzel az autóval (is) nagyon gyors! Meg is nyerte a brit, olasz és brazil futamokat. Kanadában pedig akkor hagyta el a boxot, amikor még égett a piros lámpa, így kizárták. Törökországban és Németországban a dobogón végzett. |