A héten hatalmas bombaként robbant a hír, miszerint a McLaren pilótája, Juan Pablo Montoya elhagyja az F1-et, és az amerikai NASCAR szériában próbál szerencsét. Bár sokan nem értik a váltás okát, a NASCAR egyáltalán nem idegen az F1-es versenyzőknek.
Már ismert, hogy Juan Pablo Montoya elhagyta a McLaren istállót és vele együtt a Forma-1 száguldó cirkuszát, hogy az amerikai NASCAR (National Association for Stock Car Auto Racing) szériában próbáljon szerencsét a Chip Ganassi Racing istállónál.
Sokan nagyot néztek talán elsőre a NASCAR említésekor, ám tudni kell, hogy Amerikában ez a legkedveltebb versenysorozat. A gyökerei egészen a húszas-harmincas évekig nyúlnak vissza, amikor a szeszcsempészek a saját kezűleg tuningolt autóikkal próbáltak kereket oldani az őket üldöző rendőrök elől.
Időközben egyre többen, főleg autószerelők és kalandvágyó fiatalok földes oválpályákon kezdték összemérni tudásukat, és persze verdáikat. Ezek a versenyek egyre kedveltebbek lettek a déli államokban és így lassan létrejött a tengerentúli stock car, azaz szériaautó versenyzés.
Érdekes módon az együléses versenyautókból átülő pilótáknak kemény diónak bizonyult a NASCAR, talán azért is, mert itt elfogadott a lökdösődés és a tolakodás. A NASCAR története során csupán az IRL-bajnok Tony Stewart volt, aki a kétszer is NASCAR Nextel kupát tudott nyerni. Az ötvenes években A. J. Foyt a tengerentúli versenyek mellett a Forma-1-ben is elindult, már ha az Indy 500-as futamot F1-es versenynek lehet venni, hiszen hiába volt a világbajnokság része, ott teljesen más szabályok szerint építtetett kocsikkal mentek a csapatok. Arról nem is beszélve, hogy egy-két kivételtől eltekintve se az amerikaiak nem jötte Európába, se az európaiak nem mentem a tengerentúlra.
A NASCAR-ban Dan Gurney volt a legsikeresebb Forma-1-es pilóta. Az amerikai versenyző 1962 és 1980 között 16 futamon indult és ötször nyerni is tudott, mindannyiszor a Riverside-ban. Rajta kívül másik két F1-es sztár nyert a NASCAR-ban. Mark Donohue 1973-ban aratott győzelmet a Riverside-i 500 mérföldes versenyen, míg 1978 Forma-1-es világbajnoka Mario Andretti - aki szintén kipróbálta magát a NASCAR-ban - 1967-ben a Daytonai 500-on diadalmaskodott.
A Forma-1-es futamgyőztesek közül Jim Clark, Innes Ireland, Pedro Rodriguez is kipróbálta magát az amerikai szériában, ám kevés sikerrel. A Forma-1 egyetlen női pontszerzője Lella Lombardi is nascarozott, ám csak egyetlen versenyen indult el 1977-ben.
Legutóbb 2003-ban került a közel a NASCAR sorozat a Forma-1-hez, mikor az Amerikai Nagydíj előtt az akkor a Williams-BMW istállónál versenyző Juan Pablo Montoya és a NASCAR nagymenője, Jeff Gordon autót cserélt az Indianapolis Motor Speedway-en.
Forma-1-es pilóták, akik NASCAR versenyen indultak: Pilóta Futamok Győzelmek
Mario Andretti (USA) 14 1966-1969 1x, 1967 Daytona 500
Bob Bondurant (USA) 4 1963-1981
Bobby Rahal (USA) 1 1984
Jim Clark (Skócia) 1 1967
Chuck Daigh (USA) 2 1963-1964
Mark Donohue (USA) 6 1972-1973 1x, 1973 Riverside 500
Vic Elford (Anglia) 4 1969-1972
Christian Fittipaldi (Braz.) 16 2002-2003
George Follmer (USA) 20 1972-1987
Frank Gardner (Ausztrália) 1 1968
Dan Gurney (USA) 16 1962-1980 5x, Riverside
David Hobbs (Anglia) 2 1976
Innes Ireland (Anglia) 2 1967
Lella Lombardi (Olaszország) 1 1977
Brain Naylor (Anglia) 2 1961
Jackie Oliver (Anglia) 8 1971-1972
Sam Posey (USA) 1 1970
Pedro Rodriguez (Mexikó) 6 1959-1971
Bob Said (USA) 1 1959
Jo Schlesser (Franciao.) 2 1964
Rolf Stommelen (Németo.) 1 1971
Danny Sullivan (USA) 1 1994
Bobby Unser (USA) 4 1969-1973
|